Ezúton kérnék meg mindenkit, hogy ha már a fórumba írtak, legyenek kedvesek nem kimoderálni utólag...
Én sem moderálok ki senkit semmiért.
Ennek egyik oka a topik kinézete, a másik meg hogy mindannyian kiváncsiak vagyunk a másik véleményére.

Köszönöm: LM

Válasz a(z) 15-es üzenetre:

Lupus szép, felkavaró, felemelő gondolatait olvasva is kizártnak tartom, hogy valaki ilyen szinten birtokoljon másik embert, annak beleegyezése nélkül. A szavak és jelentésük üzenete mély érzelmeket közvetít, de ……
Ha valaki menni akar, ki akar lépni egy kapcsolatból, akkor bármikor megteheti. Akár alárendelt, akár domináns fél az illető.

Válasz a(z) 13-es üzenetre:

Fontosnak tartom, hogy az én-tudatnak, gondolatoknak, akaratnak, érzelmi viszonyulásnak lehet kiindulópontja az ösztön. Természetesen a bdsm-mel kapcsolatos viselkedésnek is. Ugyanakkor nem tagadnám az ösztönök mellett a ráció szerepét sem. Ragozhatnám a végtelenségig, kereshetnék még szavakat arra, hogy vajon kit és mi vezérel meghatározóbb módon a nemi életével, vagy akár a mindennapi általános tevékenységével kapcsolatban. El kell fogadni szerintem azonban azt is, hogy az értelem, a ráció és az ösztönnek nevezett (az emberrel veleszületett, öröklődő) készség nem választható külön, egyik a másik nélkül nincs.
Nos, az, hogy valaki nem tudja megmondani előre, hogy mi történik egy adott találkozón, nem feltétlen ösztön kérdése. Ha jómagam inkább az értelemre helyezném a hangsúlyt az ösztönnel szemben, akkor sem készítenék kőbevésett forgatókönyvet egy találkozóra. Például azért, mert nem tudnám 100 % .os biztonsággal előre kiszámítani azt, hogy a másik ember mire miként reagál. 
A menekülőszó funkciójáról már többen elmondták más fórumban a véleményüket pro és kontra. Itt csak annyit, hogy az ösztönök néha megcsalják az embert. Lehet nem éppen a domináns felet, hanem a másikat. Akkor és abban a szituációban is lehet egy utolsó biztonsági szelep. Lehet van akinek elég maga a tudat. Azoknak is ezt jelentheti, akik kevésbé ösztönösen élik meg mindennapjaikat, találkozóikat. Kevésbé tudnak pillanatnyi benyomásaikra hagyatkozni. Vagy akár az ismerkedés kezdeti szakaszában találkoznak (vagy éppen először) és a parányi rezdülések, az izgalom, a gyönyör kakofóniája közben még egymás ízét csak kóstolgatják.

Válasz a(z) 17-es üzenetre:
Kedves Weerus!

Egyetértek abban, hogy minden emberben ott az ösztön, vagy ki ahogy hivja.
Ösztön vagy hetedik érzék vagy isteni sugallat teljesen mindegy a neve, de biztos vagyok benne hogy mindenkiben megvan.
Szerintem egyszerűen az agyunk önállóan képes dönteni bizonyos helyzetekben, mérlegelve eddigi tudásunkat tapasztalatunkat.
Bizonyos dolgok reflexekké válnak, szerintem ez működik mindig az autóvezetéstől az emberi kapcsolatokig mindenhol.
Ilyen szempontból nem különbözik a bdsm kapcsolat egy normál kapcsolattól.
Egy idő után, bizonyos ismeretség (tapasztalat) után megérzed hogy mi a jó a másiknak, minél előrébb tart a kapcsolat annál jobban, mert egyre többet tudsz a másikról. És egyre jobban érted a jeleket amiket ad, a mozdulatait a gesztusait mindent. 
A biztonsági szót egy tartós bdsm kapcsolatban soha nem kell használni szerintem, hiszen tudják a felek egymásról hogy mi a jó a másiknak és mi nem. Ugyanígy egy normál párkapcsolatban is érzik egymást, míg egy alkalmi kapcsolatban könnyebben fordul elő, hogy az egyiknek nem jó. Csak ott kevésbé fáj mint a bdsm-ben, és kevésbé veszélyes, mint a példában amit írtál, de ami mögötte van az ugyanaz szerintem.
Gratulálok a témafelvetéshez Lupus, sok érdekeset olvastam a fórumodban.
Üdv mindenkinek:niro

Válasz a(z) 13-as üzenetre:

Tisztelt fórumozók! 
Mindenkinek ajánlom ismételt elolvasásra ezeket a szavakat Wee-től:

"Sosem tudom megmondani előre, hogy az adott találkozón mi fog történni!
Természetesen a határok ki jelölése, megtörténik, de pl. nem értem minek a biztonsági szó.
Hiszen, ha nem érzem azt a másik ember, nem érzem minden parányi rezdülését, izgalmát, gyönyörét, és azt amikor már nem lehet tovább feszíteni a húrt, akkor ne is kezdjek ilyen játékba!
Mert a találkozásnál az ösztöneim vezérelnek!"

Ebben benne van minden!
Ez már döfi Wee!

coldskin

Válasz a(z) 8-es üzenetre:

Most én kérdezek: Valóban ennyire birtokolható egy rabnő? Egészséges ez? Nem mehet, ha menni akar?

(Közben tudom, hogy minden kapcsolat más, mindkét fél alakítja.)

flo

Válasz a(z) 12-es üzenet végére:

Kedves Lupus!

Mit jelent számomra a gondolat, az értelem? Hová lesznek az érzelmeim, miközben teljesen ki vagyok szolgáltatva az Uramnak? (Igaz, csak talán 2-3 hónapja tudom magamról, hogy sub vagyok, és rövid ideje van Uram, de éretten kerültem ebbe bele, tudom, mit teszek, mit várok, és nagyon megválogattam, kinek adom oda az akaratomat, a felelősséget magam felett. Igaz az is, hogy a rövid idő alatt nem sok fizikai élmnyben volt részem, mégis megalapozottnak érzem leírni, amit átéltem.)

Amikor tökéletesen kiszolgáltatottá váltam, mozdulni alig bírtam, akkor a gondolataim a semmibe tűntek. Az utóbbi hónapokban már marhára untam a saját eszemet, elegem volt abból, hogy mindenkit lenézek, és végre jött egy férfi, aki még nálam is erősebb volt, tapasztaltabb, szerintem okosabb is (ő ezt tagadja :-) ), szóval nem voltam képes lenézni, sőt, és megadtam magam. És azzal, hogy megfosztott a mozgásszabadságomtól, elérte azt is, hogy egy árva gondolatom nem támadt. Isteni volt. Nincs elme. Nincs egó. Igaza volt Jeromos Mesternek, mikor zat írta, hogy a bdsm a megvilágosodás.

Csendben ültem, vagy inkább lebegtem a határtalan boldogság állapotában.

Mégis igazat adok neked: ilyenkor nincsenek érzelmek sem. Nem én voltam boldog, hanem én voltam A BOLDOGSÁG. Azt hiszem, ennyire még sosem.

"Ha valaki nem úgy szeret, mint ahogy azt elvárod tőle, még nem azt jelenti, hogy nem szeret Téged szíve minden szeretetével..."
(MM)-nek...

Na igen..... De akkor megkérdezhetjük, hogy ha egy ember viselkedése nem váltja ki belőlük azt az érzést, hogy szeret, foglalkozik velünk, nyugodtan rátámaszkodhatunk, bízhatunk benne, mindig velünk marad, akkor vajon mire megyünk az egésszel?.....
De vajon nem taszítjuk-e el azt így, aki valóban megadhatta volna, amire szükségünk volt? Amit akartunk? Csak, mert nem úgy...
A másik oldal. Ha szeretünk valakit, önkéntelenül is felveszünk valamilyen viselkedési formát.... Még ha érezzük is, hogy szeret a másik, hányan futottunk már bele abba, hogy "Szeretsz? Akkor bizonyítsd!".... 
Hát nem vágnánk-e űt érte a fál világon? Nem-e érezzük úgy, hogy ha mindenki elhagyta, egyedül van, akár egy híd alatt, mi ott lennénk neki, érte mennénk, magunkkal vinnénk a biztonságba? Nem-e állnánk ki érte mindenki ellen?

Meddig érdemes elmenni? Mindkét fél részéről... Ha nem kapom meg az általam vágyott szeretetett, akkor érdemes-e lemondanom róla? Részéről, vagy az egészről...

És meddig kell gyötörnünk magunkat, hogy a másik kedvébe járjunk? Meddig kell/érdemes önmagunkat feladnunk?

Érdekes módon, itt most nem lehet megmondani, ki a szubmisszív, vagy a domináns... Itt a nem egyező érdekekről, vágyakról van szó. D, vagy S belefuthat mindkét oldalba...

Nemrég láttam a Titkárnőt (köszi MM, nélküled tényleg kihagytam volna). Tényleg szükség van ilyen szélsőséges bizonyításra? Mi juttathat el egy embert oda, hogy csak ilyen viselkedés hatására hiheti el a másikról, hogy szereti?

Visszautalva #6-os bejegyzésemre, milyen sorrendet lehet magunkban felállítani?

Valójában úgy épülünk fel hogy

ÉN > Akarat > Érzelmek > Gondolatok.

Sokan az értelmüket tartják a legfontosabbnak... De valójában az-e? Képzeljük el, hogy egy embert extrém helyzetnek teszzük ki... Hogy szűnnek meg ezek a dolgok? Először eltűnik az értelem, majd, és már tényleg extrém körülmények között, az érzelmek is... Végül nem marad más, csak önmagunk... Mi akkor a legfontosabb?
Igen, egyértelmű... De valóban az-e? Mert viszont a gondolkodás lassan megváltoztatja az érzelmeket, majd az akarat irányát, és végül önmagunkat...

Nagyon érdekes téma Lupus! Csak gratulálni tudok!
Még rendezem a gondolataim hogy valami értelmeset hozzá tudjak szólni, de meg fogom tenni. Nagyon bonyolult dolog ez, nehéz téma. Aki nincs tisztában magával , az szerintem nem is nagyon tud érdemlegesen hozzászólni a dologhoz. SzVSz elég kevés olyan ember van aki annyira mélyen és őszintén értékelni, bírálni tudja egóját hogy felismerje a dolgokat. Márpedig ha az analizis sántít , a többi sem fog stimmelni.. 
Kiváncsian várom a véleményeket, hogy lássam ki hol tart..

Válasz a(z) 5-es üzenetre:nemigen kéne foglalkozni
azzal,hogy a környezetedben ki hogyan él + dolgokat,
szerintem,de lehet tévedek.
én 1 másvilágban élek szerintem és ez így yól is van
részemről.a többit úgy nézem,mint 1 előadást a színházban,yókat kuncogok a sokaságon....
yó ez a másság....szerintem!

gyönyörű amit lupus írt........
bárcsak ilyen 1szerűen működne minden........

Hmmm... Azért, remélem, lennénk egy páran. Könyvvel, vagy annélkül...

"Ott álltál az ablaknál... Elgondolkodva nézted lent az utcán lassan hömpölygő forgalmat... A délutáni nap fénye átszűrődött hajszálaid között; körbefogta imádott alakodat.
Érzem a kezdődő feszültséget; már napok óta érzem. Akarsz mondani valami, valami nehezet, valami véglegeset, valami végzeteset...
Tudom, mit... A rémült kétségbeesés valahonnan nagyon mélyről indult. Belegondoltam... Önkéntelenül is összeborzongtam a gondolatra; az létre nélküled...Mintha felámadt volna a jeges északi szél, testemnek támadt, átfújt rajta; lassan egy jeges pokollá változtatta, szívemmel a közepén.
Maga az elemi életösztön tudott csak kirázni ebből. Valahonnan a jeges mélységből tört elő az akarat. Felolvasztott, felizzott, fellángolt... Fejemből mindent kisöpört egy gondolat; A gondolat...

NEM ENGEDEM !!! Mi történt, Kedves? Másra vágysz?... Vagy van valaki?.... Esetleg az a férfi ott lent, az előtérben, akivel titokban összenéztél?... Vagy csak megint gonoszkodsz?... Igen?

Nem érdekes. Lényegtelen. Megmondtam ezerszer, hogy az ENYÉM VAGY!!! Minden egyes sejted; a lelked...; Te magad.
Te is ismered az örök igazságot... sok ember van, akivel leélhetsz egy életet; de csak egyvalaki van, aki nélkül viszont soha!...
Nekem nincs szükségem másra... Senki, és semmi másra... Hagynám, hogy elégjen minden... Nem érdekelne. Ha nem lenne semmim, akkor is csak Te kellenél. A semmiből a csúcsra lépnék; sarkammal taposnék mindent, mert meg tudom tenni. Képes vagyok rá. Te adod az erőt... az ihletet... A puszta létemhez, önmagamhoz van szükségem Rád...

Csendesen megfordulsz; a szemebe nézel. Látod az igazságot. AZ ENYÉM VAGY!!! Lehajtod a fejed. elfogadod. Nem tehetsz mást. Uralkodom rajtad. Uralom napjaidat... A mozdulataidat... Minden egyes lélegzetvételedet, szívdobbanásodat... Csak így lehetek biztos benne, hogy az enyém maradsz... És hogy soha többé nem leszek egyedül.

Előttem állsz; lassan térdre ereszkedsz. Megadod magad ennek a mindent elsöprő akaratnak. Az elemi vágynak...

De ezzel nincs vége... Vagy azt hitted? Ilyen egyszerűen? Nem, nem, nem.... Ezért a kínért lakolnod kell. Érezned kell testeden, amin én mentem keresztül.

Balom körbetapogatózik... Az ablak mellett egy váza, benne egy méteres bambusz. Megragadom, és lassan feléd indulok.

Most megbüntetlek. Érezni fogod magadon az én fájdalmamat.
És látnom kell, hogy korlátlan urad vagyok. Hogy tehetek bármit, bárhogy, akkor is hozzám tartozol... Hogy téged sem érdekel már tested sorsa. Lelkünk egy. És az is marad."

Nos.... Szerintetek ennek már van köze így a BDSM-hez?

Válasz a(z) 6-es üzenetre:

"Erre egy jó példa, ami mindannyiunkat megrázna... "

Nem tudom... akit ez megráz, és aki nem tudja mit tegyen... annak javaslom Coelho Alkimista c. könyvét.

Bigi

Ahogy Bigi írta (#5), valóban... Mindannyiunkat foglalkoztatják ezek a kérdések, és mégis annyira egyedül vagyunk velük. Épp ez az, ami elindította ezt a fórumot. Hogy leomlasszuk a falakat, és rájöjjünk, annyira nem is vagyunk különbözőek...
Érinteni fogunk majd ezzel kapcsolatban sok témát. Például: gép előtt ülve, az internet anonimitásában miért sokkal könnyebb magunkat adni, mintha szemtől szemben állunk embertársunkkal? Miért írunk sokkal könnyebben SMS-t? Az interperszonális kapcsolatainkban öntudatlanul fellépő hatalmi harcok... A dominancia és az agresszivitás közti párhuzam... Az erőszakos ember erős, vagy gyenge? Természetesen az örök téma, ami talán ehhez kapcsolódik: a férfi, és a nő. Valóban a férfiak általános testi ereje okozta-e a történelemben a nők hol fellépő, hol megszűnő elnyomását? Milyen más eseményekkel álltak ezek összefüggésben? Az ókori Egyiptom teljes női egyenrangúsága; összefüggésben vallásukkal (itt nagyon érdekes párhuzamokat lehet találni). Hogy viselkedik egy ember egymagában, és hogyan tömegben? Miért van ez? És természetesen majd a BDSM....
Valamint sok más érdekes téma, amit fel fogunk vetni beszélgetésünk alkalmával.
De minden társadalom a tagjainak az összessége. Viselkedését az egyes tagok összessége határozza meg, így maga az egyén, és a társadalom nem szétbontható. És így, hogy egy tásadalmat, legyen az akár két ember, megértsünk, tisztában kell lennünk az egyénnel... Önmagunkkal.

F-O, és "titkosan" (#3 és #4):

Érdekes dolog a változás. Mindegyikünk folyton változik, hol tudatosan, de leggyakrabban öntudatlanul. És persze, észrevesszük, mert néha mindannyian megállunk elgondolkodni, hol is tartunk. És ki nem ébredt volna rá, hogy "jééé, mennyivel másképp viselkedem most, mint ekkor és ekkor..." stb. Ennek leggyakoribb okai az embertársaink... Az elvárásaik, vagy az általunk vélt elvárások.
Maga a tudatos változás ennél már összetettebb dolog. Általában úgy zajlik, hogy:

- vagyok valaki
- valami nincs rendben (első lépés, legfontosabb)
- megvan, hogy mi az
- látom, hogy mi az amit viszont szeretnék
- rájövök, hogyan tudnék eljutni oda...
- maga az út (nehéz)
- megérkeztem, így jól érzem magam, de ezt meg kellene tartani (utolsó lépés, legnehezebb)
- vagyok valaki

Na igen, de mindezekhez ismét vissza kell kanyarodnunk, hogy meg kellene önmagunkat ismerni.

A legalapvetőbbek...

Ha most gondolatban megfeledkezünk a testünkről, mit találunk? A saját belső világunkat milyen részekre tudnánk bontani? Ezek milyen kapcsolatban állnak egymással...

Kezdem:

gondolatok, érzelmek, akarat, "én" tudat.....

Már elindítottuk a gondolatot, hogy milyen összetűzések léphetnek fel tudatos világunk, és érzelmeink között... De hol lép be az akarat? Kigondolok egy tervet... Akkor akarom, ha szeretném? Vagy akkor is akarom, ha minden porcikám tiltakozik ellene?

Erre egy jó példa, ami mindannyiunkat megrázna... Van egy stabil kapcsolatunk valakivel, ne adj Isten, együtt is élünk. Nagyon szeretjük egymást. De tudom, hogy én ezt és ezt terveztem, és ezzel a kapcsolattal nem valósulhat meg, és szakítok. A szakítás, és a szakítás fenntartása hatalmas akaraterőt igényel. De mi váltja ki? Eldöntöttem, szakítok. Szeretem. Maga a tudatos döntés váltja-e ki, vagy a szerelem mellett fellép még egy érzés, a vágy a terveim iránt, és ezzel áll összefüggésben?

Sziasztok!

Nagyon taláálva érzem magam a témával... és nem csak azért mert vmi hasonlóról levelezek pár ismerőssel már lassan 1 hete, hanem mert  a letöbb felsorolt dolgot átéltem és átélem újra meg újra... és folyton kérdés a számomra egy csomó dolog ezzel kapcsolatban. Azt hiszem, hogy levelezek erről, az is ennek tudható be.

Szóval akkor sorban :)
néha úgy érzem teljesen egyedül vagyok az ilyen jellegű érzéseimmel gondolataimmal, míg máskor, főleg amikor elkezdek ilyeneken gondolkozni, ilyenről beszélgetni másokkal, és itt hangsúlyoznám olyanokkal is, akik a BDSMet esetleg soha nem is próbálták, akkor arra jutok, hogy szinte mindenki ugyanezt éli át, és nem értik miért gondolom, hogy csak én vagyok ezzel így.

Egyik oldalról mondhatni D/s kapcsolatban élek, és ismerem milyen az, amikor a párom épp nem vágyik rá, hogy irányítania vezetnie kelljen... viszont ismerem a másik oldalt is, amikor meg vezetni akar, és ha épp olyankor próbálok én dönteni, akkor két mondattal ráébreszt ez most reménytelen. Persze nálunk ilyenkor nevetés lesz belőle... de nem tudom mások ezt hogy oldják fel.

Igaz hozzá kell tennem én switch vagyok, ezért nálam nem meglepő, ha kitör belőlem, hogy vezetni irányítani akarok. De vagyok annyira énközpontú, hogy nem tudom elképzelni, hogy vki erre soha se vágyjon. Mondjuk nálunk ugyebár, van amikor meg is tehetem, teszem, hiszen épp olyankor van, amikor a párom nem vágyik rá, hogy vezessen... ha meg épp egyikünk sem vágyik rá... akkor azt hiszem a legjobb kifejezés, hogy egy darabig sodródunk.

Ja és a másik téma... magamon belül... erre is tökéletesen találónak érzem amit írsz.
van amikor a fejembe veszek vmit, nézem a célt, és semmi nem lehet olyna fontos, hogy a figyelmemet elvegye erről, arról ami felé tartok... míg máskor a cél felé tartok ugyan, de ezer aprósággal foglalkozom mellette, élvezem a sok apróságot, amiről úgy érzem nm térít el és csak egy percet vesz el.
Hogy miért és mikor váltok, hogy melyik is dönt az életemben, hááát erre még nem jöttem rá... de majd igyekszem átgondolni ezt is. :)

Bár azért az a téma jobban gondolkodtat mostanában, hogy a kapcsolaton belül ez a ki vezet és miért és hogyan kérdés hogy működik... másoknál hogy van... ami nálunk van más-e mint máshol vagy csak azért érzem másnak, mert ebben benne vagyok, azt meg kívülről szemlélem.

Szerintetek?

Bigi

Akkor jó,ha a változást magunk mögött hagyva elérünk oda,ahova talán sokan nem érnek el,ahol kimondhatjuk most jó,ez az,ezt akartam.
Lehet,hogy akkor jön el az,hogy leülünk megpihenünk,körülnézünk és elégedetten bólintunk.
Nem lehet,hogy az elégedettség az,amitől elillan erőnk,az az erő,ami idáig hajszolt,ami a változást segítette,ami arra ösztökélt,hogy elérjek oda,ahol a változást már mögöttem hagyhatom.A kör bezárul.
Hello.Tetszik a téma és remélem nem nagyon bútítom el hozzászólásomal.

...és felismered-e, hogy változtál ?...
...akkor változol meg igazán, ha ki tudod mondani, vagy már akkor, amikor még csak érzel valamit ?...
...jó-e, ha megpróbálod legyőzni, hogy megmaradhass, de magad maradsz-e akkor ?...

Szia l-m ! Gratulálok ! Beletaláltál ! Nagyon érdekes és összetett téma, kváncsi vagyok, hova kalandozunk benne.

Légy üdvözölve !...........................f-o

Szervusztok!
Végigolvastam a negyedhez tartozó fórumokat; rengeteg értékes gondolatot találtam.
Azonban szeretném, ha egy kicsit elmerülnénk a BDSM emberi vonatkozásában. Most nem az aktusra lennék kíváncsi, hanem magára az életre, a mindennapokra. Vissza az alapokhoz... :-)

Második alakunk a rövid történetben alapjában véve sosem változik. De mi van akkor, ha a domináns fél elfárad... Ha feladja, leül, és fásultan  nézelődik... Szerintetek hogy fog viselkedni az alárendelt fél?

Tegyük fel, hogy a páros nem hagyhatja el egymást... Hogy fog a domináns fél erejének változása hatást gyakorolni magának a párosnak a viselkedésére?

És tegyünk még egy lépést... Mi van, ha valójában egy emberről van szó?

Sokan foglalkoztunk önmagunkkal. Gondolkodó lények vagyunk. Van értelmünk, és irányítja mindennapjainkat. De honnan jön az, amikor azt mondom, hogy "akarom"? Vannak érzelmeink, ezek tőlünk függetlenül változnak... Az esetek döntő többségében befolyásolnak minket. Mindezek összessége alkotja nagyjából a belső valónkat. De ki ne gyengült volna már el? Hosszabb távon nézve sokminden megváltozik... Hogy viselkedik egy ember, ha a tudatos énje hol domináns, hol nem? Vagy hosszabb távon gyengül az akarat?

A legfőbb kérdésem: mikor van az, amikor azt mondom, hogy ez ÉN vagyok?

És hogy éltétek meg Ti önmagatok keresését, megtalálását...